Kiko Arcas ornitológus és természetfotós beszél a Fujinon objektívekről, amelyeket leginkább előnyben részesít munkájához
Kiko Arcas madárfotó-specialistaként nagyon kicsi, gyors és félénk alanyokkal dolgozik. Ennek megfelelően olyan objektíveket kell választania, amelyek megbirkóznak ezzel a kihívással.
“Minden az úti céltól, az állatok közelségétől és mindenekelőtt attól függ, hogyan szeretném őket fotózni” – kezdi Kiko.
“Amikor csak tehetem, fix gyújtótávolságú teleobjektívet használok – elsősorban a nagyobb rekesznyílás által biztosított nagy fényerő miatt, mivel gyenge fényviszonyoknál gyorsabb záridőt tudok használni, de a jobb élesség sem elhanyagolható” – folytatja.
“Amikor a fix objektív gyújtótávolsága nem elég, akkor egy erős zoomot használok, hogy extra hatótávolságot érjek el.”
A gyújtótávolság megválasztása
“A fókusztávolság kiválasztásánál a következő tényezők játszanak szerepet: először is, az a faj, amelyet fotózni szeretnék, másodszor, a faj mérete, és végül, hogy hogyan akarom fotózni. Ez lehet közelkép, közepes méretű kép vagy egy nyitottabb kompozíció” – magyarázza Kiko.
“A kismadarak esetében, mivel általában etetőknél vagy itatókban fotózom őket, a leggyakrabban használt fókusztávolság 200 mm és 400 mm között van. Ha egy nehezebben megközelíthető fajt szeretnék fotózni, amelyről nem lehet jó közelit készíteni, vagy egyszerűen csak azért, mert gyalog vagy autóban vagyok a fényképezőgéppel, akkor már a 400mm és 600mm közötti gyújtótávolságot választom.
“Az első választásom egyértelműen a FUJINON XF200mmF2 R LM OIS WR lenne az XF1.4X TC WR telekonverterrel, először is a gyújtótávolság, másodszor pedig a garantáltan kiváló minőség miatt.
“Másik lehetőség egy közepes zoom lenne, mint a FUJINON XF70-300mmF4-5.6 R LM OIS WR vagy az XF100-400mmF4.5-5.6 R LM OIS WR – de ha tudom, hogy valami hosszabbra lesz szükségem, habozás nélkül az XF150-600mmF5.6-8 R LM OIS WR-t választanám.
“Végül azonban a döntés, hogy az egyik vagy a másik gyújtótávolságot használjam, azon múlik, hogy mit és hogyan akarok fényképezni.”
Létfontosságú objektív funkciók a vadon élő állatok fotózásához
Egy objektív többről szól, mint pusztán a gyújtótávolsága. Kiko számára, aki hosszú napokat tölt túrázással a természetben, mérlegelnie kell, hogy felszerelése mennyire alkalmas a hosszan tartó szabadtéri használatra.
“A tény, hogy ezek az optikák könnyűek, elviselhetőbbé teszi az egész erőfeszítést” – hangsúlyozza. “Néhány évvel ezelőtt eszembe sem jutott volna ennyi felszerelést cipelni a hátizsákomban.
“Évekig egy másik márkát használtam, ahol a teleobjektív önmagában 5,5 kg-ot nyomott – ez ma már elképzelhetetlen számomra. Köszönettel tartozom a Fujifilmnek, amiért ilyen nagy teljesítményű és könnyű felszerelést gyárt.
“Sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a fényképezőgép és az objektívek között, amely lehetővé teszi, hogy két fényképezőgépvázat akkumulátoros markolattal (a FUJIFILM X-H2S és X-H2), az XF200mmF2, XF150-600mmF5.6-8, XF10-24mmF4 R OIS WR és XF18-55mmF2.8-4 R LM OIS objekítvekkel együtt a hátizsákomban hordozzam. Nemrég pedig egy FUJIFILM X100VI is melléjük került, amely tökéletesen elfér az utolsó kis szabad helyen.”
Kiko kiemeli az XF200mmF2 és az XF150-600mmF5.6-8 objektíveket, és elismerően méltatja, hogy ezek alkalmasak a munkájához leginkább. “Mindkettő időjárásálló, ami lehetővé teszi, hogy a sérülésektől való félelem nélkül dolgozhassak” – jegyzi meg. “Egy másik alapvető jellemzőjük, hogy mindkettő stabilizátorral rendelkezik. Ez nagy segítség, mivel néha cask nagyon lassú záridőket tudok használni kézből történő munka közben.
“Meg kell említenem az autofókuszt is. Manapság elképzelhetetlen úgy beszélni vadfotózásról, hogy a fényképezőgépben nincs jó AF – ha nem elég gyors, akkor kudarcra vagyunk ítélve. Az X-H2S-nek köszönhetően, akár használom a madaraknál a témaérzékelést, akár nem, az AF hibátlanul működik ezekkel az objektívekkel, és garantálja a tökéletes eredményt, ami nagy biztonságot ad nekem.”
A fényképezőgép rázkódásának szabályozása extrém gyújtótávolságoknál
Minél hosszabb a gyújtótávolság, annál nagyobb figyelmet kell fordítanod a stabilitásra és a záridőre – magyarázza Kiko. “Hosszú gyújtótávolságoknál a rázkódást úgy kompenzálom, hogy jó állványt használok” – jegyzi meg – “vagy ha kézből dolgozom, akkor a fényképezőgépen aktiválom a képstabilizátor, hogy korrigálni tudjam a rázkódást.
“Ha az adott pillanatban nincs nálam állvány, és gyenge fényviszonyok között dolgozom, először megpróbálok – magas ISO-értékkel és nagyobb rekesznyílással – megfelelő zársebességet találni, hogy a téma ne legyen elmosódott. De ha ez nem lehetséges, akkor a legjobb megoldás a stabilizációs lehetőségek aktiválása.”
Egy jó ökölszabály a záridőre? “Mindig igyekszem az objektív leghosszabb gyújtótávolságánál gyorsabb sebességgel dolgozni – tehát ha 600 mm-re zoomolok, akkor tudom, hogy 1/640 mp-nél gyorsabbra kell állítani a zárat, hogy elkerüljem a fényképezőgép berázódását.
“Gyakran használom azt a példát, hogy a hosszú gyújtótávolságú objektív olyan, mint egy horgászbot: minél hosszabb a bot, annál több a remegés a hegyénél. Még ha azt is gondoljuk, hogy nem remeg, mert erősen fogjuk, ha a hegyére nézünk, mozogni fog.
“Egy hosszú teleobjektív esetében ugyanez történik. Azt hihetjük, hogy a képek élesek lesznek, mert stabilan fogjuk a fényképezőgépet, de ha nem megfelelően választjuk meg a záridőt, akkor az összes mozgás átkerül az objektívre, és a képek befognak mozdulni.” – magyarázza.
A legjobb objektív madárfotózáshoz
Van egy objektív, melynek kimagasló teljesítménye nélkülözhetetlenné teszi azt Kiko munkájában.
“Bár rövidebb gyújtótávolsággal rendelkezik – és Európában nehéz közel kerülni a vadon élő állatokhoz – az XF200mmF2 az első választásom” – jegyzi meg Kiko. “Egy 300mmF2-nek felel meg full-framen – vagy 420mmF2.8-nak, ha az objektívhez mellékelt XF 1.4X telekonvertert használom -,ezzel már több mint elegendő hatótávolsággal rendelkezik az általam kívánt fotózáshoz.
“Amellett hogy hihetetlen élességet produkál, az extrém fényerőnek köszönhetően, lehetővé teszi, hogy nagy zársebességgel dolgozzak a nap késői szakaszában, gyenge fényviszonyok közt. Egy ilyen fényerős objektív nagy segítség, különösen, mert olyan régióban élek, mint Galícia, ahol sokat esik az eső, és a téli hónapokban a napsütéses órák száma is lecsökken.
“Ráadásul többnyire erdőkben dolgozom, ahol a fényszint akkor is csökken, ha a fákon csupaszok. Ha az ember kis erdei madarakkal dolgozik, melyek rendkívül fürgék és nyugtalanok, ez olyan probléma, amit csak egy ilyen objektívvel lehet megoldani.”
A hozzám hasonló, kompozíció-orientált fotósnak nincs szüksége extrém hosszú gyújtótávolságra vagy arra, hogy az egész képkockát a témával töltse ki – ezért az XF200mmF2 a kedvenc objektívem.
“Persze, ha holnap hópárducokat fotóznék Nepálban, minden lehetséges plusz milliméterre szükségem lenne. Ebben az esetben másfajta fotózásról beszélünk. De az én munkafolyamatomnak az XF200mmF2 felel meg a leginkább.”
Kiko arra ösztönzi képkészítő társait, hogy művészként közelítsék meg a lencseválasztást, és ne csupán a számok kérdésévé tegyék azt.
“Bármilyen helyzetben is vannak, a természetfotósok mindig több és több millimétert akarnak. De egy bizonyos ponton meg kell állnunk, és el kell döntenünk, hogy mire van igazán szükségünk a mindennapi munkánk során” – zárja. “Számomra az extrém gyújtótávolságok nem jelentenek prioritást – a fotózásom nem a közeli felvételeken, hanem a nyitottabb kompozíciókon alapul.”
