Nina Papiorek street fotós arról beszél, hogyan alapozzák meg képeit a geometrikus épületek
“Ami minden fotómat vörös fonalként áthatja, az a minimalista megközelítés” – kezdi Nina Papiorek, a német fotós, akinek képein magányos emberi alakok és impozáns építészeti struktúrák találkoznak. “Szeretem a rendezett, letisztult képeket, ahol a szememet közvetlenül a fő témára irányítják, és semmi sem vonja el a figyelmemet.
“Az utcai, épület és városi tájképfotózás elegye ez. Hangulatomtól függően néha az egyik műfaj kap nagyobb teret, néha a másik. Az utóbbi években azonban a hangsúlyt a street fotózásra helyeztem – ami az én világomban határozottan vonal- és formaalapú.
“Szeretek építészeti háttereket vagy minimalista mintákat használni, vezető vonalakkal dolgozni, és magányos embereket integrálni városi környezetükbe.”
A hely szellemének felfedezése
Nina hobbi fotósként kezdte,eleinte utazásai fotózásával, majd később megpróbálkozott azzal, hogy a művészetet közvetlenebb környezetében is felfedezze. “Azzal kezdtem, hogy a szülővárosom ipari kultúráját fotóztam, egy bányászat által dominált területen” – emlékszik vissza.
“Fokozatosan kezdtem el vonzódni a “szebbnél szebb” motívumokhoz, mielőtt évekig tájképfotózással foglalkoztam, főként hosszú expozíciók formájában. Ez ma is nagy szenvedélyem – felszabadítónak találom, hogy egy-egy képkocka rögzítése közben percekig hallgatom a tenger csapkodó hullámait. Ez mindig jó edzés volt a türelem gyakorlásához” – teszi hozzá.
Saját stílusa kialakulásával Nina visszatért a városképek fotózásához, és közben felfedezte a hely szellemének közvetítésének fontosságát.
“Egy jó képen mindig látszik, hogy a fotós ott volt – nem csak fizikailag, hanem lélekkel és megértéssel, elmerülve a jelenetben” – mondja Nina. “Egy jó fotó kivált bennem valamit; egy érzelmet, a vágyat, hogy újra és újra megnézzem.
“Lehet esztétikus az egyszerűsége miatt, vagy elmesélhet a nézőnek egy történetet a komplexitása révén. Mindenki, aki ránéz egy fotóra, más-más élménygazdagságot, előzményeket és saját érzelmi világot hoz magával – így a fotóknak más-más hatása van.
“Általánosságban elmondható, hogy egy fotó csak teljes egészében működik számomra” – jegyzi meg. “Minél több dolog illeszkedik egymáshoz, annál koherensebbé válik, mint érzelmi kiváltó ok.”
A Stílus kialakítása
Míg a legtöbb építületfotó pusztán az épületek geometriájára összpontosít, Nina képei gyakran az épített környezet és az ott élő emberek közötti kölcsönhatást mutatják be. “Az építészeti elemek inkább háttérként szolgálnak” – magyarázza. “Ezek alkotják a keretet a főszereplőim számára, mivel az emberi tényező fontos szerepet játszik a képeimen.
“Egyrészt az emberek természetesen segítenek az arányok szemléltetésében, másrészt – a legjobb esetben – egy történetet is elmesélhetnek a nézőnek, és teret adnak a személyes értelmezésnek.
“A képeim talán elgondolkodtatnak arról, hogy milyen szerepet játszunk abban a környezetben, amelyet mi magunk teremtettünk. Vajon az emberek olyan teret teremtettek, ahová már nem illenek bele? Túl kicsi lett az ember, az általa tervezett világhoz?”
Az épület és az streetfotót vegyítve Nina mindkét szakterületet purista módon közelíti meg. “Amit fontos hangsúlyoznom, az hogy a munkáim mind őszinték” – jegyzi meg. “A főszereplőimmel pusztán véletlenül találkozom az utcán, és ezek az emberek meghatározó szerepet játszanak a képeimen.
“Ennek alapja az strettfotózás iránti mélységes szeretetem. A megrendezett fotók nem adnak nekem semmi pluszt, hiányzik belőlük az a bizonyos hitelesség. Szeretem, ha keményen kell dolgoznom, hogy elérjek valamit, amire aztán büszkén tekinthetek.”
Nina munkáinak nagy részét monokróm megjelenés jellemzi. “A fekete-fehér fotózás a minimalista gondolatot hangsúlyozza” – folytatja. “Az első fotós napjaim óta ennek a rabja vagyok – semmi sem vonja el a figyelmet, minden a lényegre van redukálva”.
A legjobb felszerelés épületfotózáshoz
Nina alapvetően nyomtatásra szánva készíti el fotóit, ezért a nagy érzékelőméretet helyezi előtérbe a kiváló részletgazdagság érdekében. “Számomra a folyamat csak akkor ér véget, amikor egy kiváló minőségű képzőművészeti nyomatot tartok a kezemben” – magyarázza.
“X sorozatú és GFX rendszerű fényképezőgépekkel dolgozom. A FUJIFILM X-H2 elvarázsol a kompaktságával, sebességével és az APS-C érzékelőhöz képest hatalmas felbontásával és minőségével. Ha sokat utazik az ember, minden gramm súlyt meg akar spórolni, ezért a választásom gyakran az X-H2-re esik.”
Ha nem korlátozza a táska kapaciása, Nina a 40,2 megapixeles X-H2-t egy 102 megapixeles GFX érzékelőre cseréli. “A szívemet teljesen rabul ejtette a GFX! Ő a főnök a fotós táskámban” – mondja Nina. “Nincs is jobb annál a mámorító képminőségnél, amikor csak centiméterekre állsz a falon egy nagyméretű lenyomattól, és felfedezed a legapróbb árnyalatokat és részleteket.
“Ezt a szenvedélyt meg kell tapasztalni és meg kell élni ahhoz, hogy megértsük. Én egy FUJIFILM GFX100S II-t használok, és ez a fényképezőgép jelenti számomra a beteljesülést.”
Hogy maximalizálja a kontrasztos jelenetek megörökítésében rejlő lehetőségeket – miközben biztosítja, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a nagy érzékelőméretből -, Nina minden kamerához egy csak pár zoomobjektíveket visz magával.
“Jelenleg mindkét rendszerben csak zoom objektíveket használok” – jegyzi meg. “Ez egyrészt a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítja számomra, másrészt pedig lehetővé teszi, hogy a poggyászom viszonylag kicsi maradhasson.”
Az ultraszéles látószögtől a teleobjektívig terjedő választékkal minden formátumban, Nina szereti nyitva tartani a lehetőségeket, amikor egy fotót komponál. Az X-H2-vel dolgozva a FUJINON XF8-16mmF2.8 R LM WR, XF16-55mmF2.8 R LM WR és XF50-140mmF2.8 R LM OIS WR objektíveket ; a GFX-hez a GF20-35mmF4 R WR, a GF32-64mmF4 R LM WR és a GF100-200mmF5.6 R LM OIS WR optikákat használja. “Rendszerenként három objektívvel teljesen fel vagyok szerelve az igényeimhez” – állítja.
A képkivágás megtalálása
Amikor a beépített területeken keresi a vizuális érdekességeket, Nina inkább ösztönösen dolgozik, és felfedezi a megfelelő témákat, miközben feltérképezi a területet.
“Szeretek spontán sétálni a városban, és hátteret, ismétlődő mintákat vagy izgalmas fényviszonyokat keresni” – mondja Nina. “Különösen az ismeretlen helyeken, az idegen és szokatlan dolgok inspirálnak igazán,így olyan körülményeket veszek észre, amely felett otthon a mindennapi életben elsiklanék.”
Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség felkészülésre. “Gyakran találom meg a helyszíneket jól ismert épületeknél, ezért előzetesen kutatást végzek” – jegyzi meg. “Ha elutazom, általában van egy tervem, ami segít, ha a kreativitásom csügged, vagy akár el is hagy. Előfordulnak ilyen fázisok. Hosszú várakozás után végre megérkezel az úti célodhoz, és hirtelen megfájdul a lábad, túl meleg van, vagy az eddig készült fotók nem elégítenek ki. Ilyenkor gyorsan tud változni a hangulatom” – nevet.
“Ilyen esetekben a terveket használom útmutatóként, és tudom, hogy melyik hely az, amelyik valószínűleg újra felébreszti a kreativitásomat. De nem gondolkodom előre azon, hogy milyen fotó készülhet ott – a tér melyik sarkából, vagy hogy pontosan hogyan kell kinéznie az eredménynek. Ehhez képest szeretek teljesen elfogulatlanul elmenni egy helyre.”
Ha egyszer egy ötlet megragadta, Nina az épület hatásának fokozására szolgáló technikái közé tartozik az épület profiljának maximalizálása egy képen. “Egy jelenet minimalizmusának fokozása érdekében gyakran használom az építészet határok nélküli ábrázolását, így nem lehet tudni, hogy egy épület a kép szélénél véget ér-e” – magyarázza. “Ennek eredményeként a nézőt eleinte összezavarják a méretek, és némileg nehezebb kategorizálni őket.
“Ezenkívül a vonalak pontos igazítása is nagy szerepet játszik. Igyekszem teljesen elkerülni az építészeti fotókon gyorsan megjelenő, összefutó függőlegeseket – és az utómunkálatok során megszüntetni őket. Ez bizonyára személyes ízlés kérdése, de számomra a vonalak párhuzamossága és helyes igazítása hangsúlyozza a jelenet rendjét és rendezettségét.
“Néha egészen apró dolgok is számítanak. Például amikor egy vonal pontosan a képkocka sarkában ér véget. Még ha a kép hatása szempontjából nem is olyan fontos, számomra személy szerint ez a hab a tortán – mindig élvezem az ilyen részleteket.”
Színek és kontraszt
Nina képeinek egyik fő jellemzője a világos csúcsfények és a sötét árnyékok szuggesztív használata. “A fény és az árnyék mindig hatékonyak abban, hogy egy kompozíciónak további mélységet és rétegeket adjanak, és még inkább háromdimenziósnak tűnjön” – mondja.
Bár bizonyos típusú megvilágítások kedvezőbbek ehhez a megjelenéshez, Nina véleménye szerint a körülmények minden változása új képalkotási lehetőséget jelent. “Ha a nap erős, akkor az épületek hosszú árnyékai, ha esik az eső, akkor egy esernyős járókelő” – mutat rá. “Az utolsó dolog, ami miatt aggódom az életemben, az az időjárás.”
Monokróm munkáihoz a FUJIFILM Filmszimulációk segítenek a kívánt esztétika megteremtésében. “Mindig színes előnézetben dolgozom a fényképezőgépemen, annak ellenére, hogy a munkáim nagyrészt fekete-fehérek. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért” – töpreng Nina. “Az ETERNA Bleach Bypass kifinomult Filmszimulációját használom, hogy a kijelzőn jobb benyomást keltsek a jelenetről.”
A fényképek fekete-fehérré alakítása és a kontraszt beállítása a szerkesztési szakaszban történik. “Ez az utómunkafolyamat része” – magyarázza Nina. “A végső szerkesztést a RAW-fájlból végzem el nagy részletességgel. Abszolút tónusérték-mániás vagyok, és nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a szerkesztés során a maximumot hozzam ki a fotóból.”
Az épületfotózás iránt érdeklődők számára búcsúzóul Nina a következő tanácsot adja:
“A türelem játssza a legnagyobb szerepet, ha nem akarsz megelégedni egy középszerű fotóval. Az évek során megtanultam megbirkózni azzal, hogy nem mindig azt kapod, amiről álmodsz. De folytatni kell a munkát – folyton vissza kell jönni, és egy bizonyos ponton meg lesz a jutalom az erőfeszítéseidért.”
