Alice Santini ételfotós ad tanácsokat hogyan szőjjünk narratívát képeinkbe
“Nem számít, mit fotózok – ez nagyon fontos az ételfotózásnál, még ha az emberek nem is mindig gondolnak erre -, minden a narratíváról szól” – kezdi Alice Santini, az ételekre szakosodott reklám fotós.
A párizsi illetőségű Alice egy olyan kultúrában merül el, amely nagyon komolyan veszi az ételt. “Nem tudom, hogy más országokban mi a helyzet, de Franciaországban az étel, és azok a pillanatok, amelyekben megosztjuk az ételt, nagyon fontosak” – mutat rá. “Állandóan az ételről beszélünk – még eves közben is az étel a téma.
“Tudom, hogy egyesek ezt viccesnek találják, de a legtöbb francia nem érti, miért. Fontosnak tartjuk, hogy megbeszéljük, mit és mikor fogunk enni, és megosztjuk egymással a azokat a helyeket, ahol a legjobb enni. Szeretjük ezt.
“Ezek értékes pillanatok, amikor összegyűlünk, hogy együtt étkezzünk, mindegy, hogy családdal, barátokkal vagy kollégákkal – ez egy olyan pillanat, ami nagyon fontos számunkra. Legyen szó valami egyszerű otthoni dologról – egy csendes estéről sajt és bor mellett -, vagy hat órán át főzünk, az étkezés megosztása kiemelten fontos, és rengeteg történet szól erről” – lelkesedik Alice. “Ezeket a történeteket szeretném elmesélni.”
A narratíva felépítése
Alice ételfotózáshoz való hozzáállásának középpontjában a szándék áll. Mielőtt a kompozícióval és a megvilágítással foglalkozna, az első feladata, hogy megértse a fényképezendő étel minden aspektusát.
“Amikor egy séffel dolgozom együtt, minden arról szól, hogy tisztelem a folyamatot és a munkamódszerüket. Azt akarom, hogy ez látszódjon a képen. Nem csak a helyszínről van szó, hanem az összes emberről, aki az ételen dolgozik, együtt alkotják a történetet – olyan, mint egy beszélgetés” – állítja. “Ezt meg kell teremteni, mert még ha az emberek nem is veszik észre, hogyan van feldíszítve a tányér, és hogyan van elrendezve az étel, ez mégis befolyásolja, hogyan kezdik meg az étkezést, és hogyan ízlelik meg az összes elemet.
“Ez az a történet, amit a séf el akar mondani neked” – folytatja Alice. “Van egy történet a tányéron – és a tányér körül. A legtöbbször az emberek meglátják a képet, és azt mondják: “Ó, igen, ezt én azonnal meg akarom enni.”. De azért akarják megenni, mert elmeséljük a történetet, és gondoskodunk róla, hogy az emberek érezzék ezt, amikor meglátják a képet.”
Ezen okok miatt az együttműködésen alapuló megközelítés kulcsfontosságú Alice munkájában. “Minden attól függ, hogy mit akar a séf” – magyarázza. “Néha a konyhájukban dolgozunk. Néhány séf inkább nem szeretne ott lenni, és a sous chefjeik vagy asszisztenseik vannak jelen. Néha pedig nincs séf, csak egy étel stylist. Mindig alkalmazkodom azokhoz az emberekhez, akikkel dolgozom.
“Tiszteletben tartom azt, akivel társulok, és ügyelek arra, hogy minden elemet megértsek, és tudom, hogy mit kell leginkább tiszteletben tartani a képen. Együtt dolgozunk a technikai részleteken. Helyesen van elhelyezve ez az elem? Eléggé meg lett grillezve? Túl sok – újrakezdjük? Mindezt azért, hogy biztosak legyünk abban, hogy amit készítünk, az az én szempontjaimat is tükrözi, de a készítő szemszögét is.”
Ragadd meg, amíg forró
Attól a másodperctől kezdve, hogy egy kész ételt letesznek, van egy kritikus időszak, amíg a legjobban néz ki – amikor a színek és a textúrák pontosan olyanok maradnak, ahogyan a séf elképzelte. Az előkészítés kulcsfontosságúnak bizonyul Alice számára ahhoz, hogy az alkotó elképzelésének megfelelő eredményt érjen el.
“Általában van egy “mutatvány ételem”, hogy lássam, hogyan fog élni az adott környezetben” – jegyzi meg. “Ilyenkor dolgozhatok a fények megformálásán és tükrök segítségével finomíthatom a kompozíció részleteit. Ezután használjuk csak az igazi ételt, megfelelően felöltöztetve, a legszebb elemekkel.
“Néha viszont erre nincs idő” – teszi hozzá Alice. “Gyakran nagyon gyorsnak kell lennünk, mert a tányér egyenesen a konyhából jön. Ilyenkor figyelem a séfet, hogy lássam, hogyan készülnek majd a dolgok, így előre tudok számolni és a lehető legtöbbet megszervezni, mielőtt a tányér megérkezik.”
Az ételfotózáshoz Alice olyan kamerabeállításokat igényel, amelyek luxus részletességgel vagy könnyed rugalmassággal készítenek. Ezért választja a GFX rendszer és az X sorozat vázait. “A GFX gépet általában állványról használom, az X Series fényképezőgépemet pedig kézből, hogy könnyen váltogassak nézponto” – magyarázza.
“Egy FUJIFILM GFX50R vázat használok, a FUJINON GF120mmF4 R LM OIS WR Makro objektívvel. Van még egy FUJIFILM X-H1-em és egy FUJINON XF60mmF2.4 R Macro optikám” – részletezi Alice. “Szeretem a tilt-shift objektíveket is, mert így én dönthetem el, hogy mi legyen a fotó középpontja. Könnyebben tudom irányítani a tekintetet – ha ez valami nagyon finom dolog,vagy egy izgalmas textúra. Ez az egyik leghasznosabb dolog, amire nem is gondolunk, pedig az ételfotózás során állandóan használják.”
A tálalással töltött idő múlandó lehet, és Alice eltökélt szándéka, hogy minden egyes munka során a lehető legtöbbet hozza ki belőle. “Minden elemet meg kell figyelned – némelyeket a frisseségükben kell megmutatni, más részenek pedig éppen kellően főttnek kell látszania, és kitalálni hogyan fogod ezt megvalósítani” – jegyzi meg. “Szeretek tethering módban dolgozni a gépeimmel, így nagyobb képernyőn tudom nézni a kompozíciót, és precizebben ellenőrizni a színeket.
“Nem szeretem a túl sok utómunkát – a legjobb képre törekszem az elejétől kezdve. Így időt takarítok meg, és több szerkesztési lehetőséget biztosítok magamnak, mert a kép már az expozálnás pillanatában nagyrészt késznek mondható.
Világítás, és fényformálás
Ahol Alice a legnagyobb kreativitást engedi meg magának, az a világítás – különösen a fényformálók terén. “Amit a legjobban élveztem, amikor a fotózásról tanultam, az a fényformálás” – jegyzi meg. “Mindegy, hogy természetes fényről, vakuról vagy LED-ekről van szó, mindig érdekelnek a fényformálók és az, hogy hogyan fogom tudni használni őket. Amikor ezt felfedeztem, olyan volt, mintha a kifejezési lehetőségeim egy teljesen új területe nyílt volna meg.
“Legtöbbször sok különböző fényforrást elegyével dolgozom. Szeretem keverni a vakut és a nappali fényt, vagy a LED-eket és a nappali fényt. Még ha egy étterem általános hangulata csak mesterséges fényből áll is, szeretek belekeverni egy kis vakut vagy valamit, hogy egy kicsit megváltoztassam. Vagy formálókat használok, hogy az adott hely hangulatához igazodjon.
“Az egész arról szól, hogy nézzük és figyeljük a fényt magunk körül” – javasolja. “Rajzolóként vagy festőként nem voltam elégedett azzal, hogyan tudnom visszaadni a fényeket. De amikor fotókat készítesz, az objektívek és a fényképezőgép beállításainak paraméterei miatt te irányítod a fényt. A fotózás arról szól, hogy kiválasztod, mit akarsz megmutatni.
“Pontosan úgy akarod ábrázolni a dolgokat, ahogyan azok természetesen látszanak, vagy szeretnéd egy kicsit alul- vagy túlexponálni őket? Mit akarsz pontosan megmutatni? Ha elkezdesz így gondolkodni, akkor folyamatosan elemezni fogod a körülötted lévő fényeket és árnyékokat.”
A világítás világában újonnan járóknak Alice a tudatos megközelítést javasolja. A mindennapi életében szereti megfigyelni a természetben előforduló fényviszonyokat, és hagyja, hogy ezekből merítsen ihletet.
“Hogy néz ki a reggeli fény az estihez képest? Mik a különbségek – hogyan változnak a színek?” – kérdezi. “Ha ezt már tudod, már csak a világítással is elkezdhetsz mesélni. Elmondhatod, hogy ebédről vagy vacsoráról van-e szó – ez az időbeliség legtöbbször azzal fejeződik ki, hogy hogyan világítod meg az ételt.
“Amikor utazom, azt látom, hogy Olaszországban a vacsora nyáron így néz ki, télen viszont másképp. A világ egy másik részén ez megint megváltozik. Legtöbbször így kapok ihletet – és olyankor alkotóvágy fog el.”
A fények irányítása – vagy bármely más kreatív döntés – szempontjából azonban döntő fontosságú, hogy Alice megértse a témája narratíváját. “A világítás csak egy eszköz a történet elmeséléséhez” – mutat rá. “Ha egyszer tudod, hogy mit és hogyan akarsz kifejezni, akkor természetes lesz.”
A szenvedély megtalálása
A lényeg, hogy Alice fotográfiái hűek a témájához. Legyen szó egy ínyenc séf ambiciózus alkotásáról vagy egy egyszerű friss termékről, minden ételnek története van. Alice feladata, hogy feltárja ezt a történetet, és tisztelegjen előtte.
“Tudd, hogy mit fotózol, és maradj érdekelt a folyamatban” – magyarázza. “Hogyan termesztik a zöldségeket? Hogyan és miért készítik el a dolgokat? Mi a szakács szándéka, milyen technikákat használ?”
Alice csak úgy tudja összerakni az egyes ételek történetét, ha elmerül a kulináris kultúrában. “Nem csak arról van szó, hogy szép legyen a tányér. Hanem az egész folyamat, mert a főzés hosszú időt vesz igénybe – és sok elemet magába foglal. Nem véletlenül kelnek az emberek olyan korán, hogy a lehető legfrissebb ételeket vásárolják elénk!
“Erről szól az egész – beszélgess azokkal az emberekkel, akik szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak, és hagyd, hogy segítsenek többet megérteni. Minél többet tudsz arról, amiről képet készítesz, annál jobb lesz a történet.”
