Mads St Clair tengerbiológus és fotós beszél arról, hogyan változnak a képkészítés kihívásai a hullámok alatt.
“A fotós utam a víz alatt kezdődött” – kezdi Mads St Clair, tengerbiológus és természetvédelmi fotós. “Mindent ott tanultam meg, majd visszamentem, és utána újra megtanultam a fotózást a felszínen.”
Korallzátony-kutatóként dolgozva Mads kutatóútjai során első kézből láthatta, milyen károkat okoznak a tengeri ökoszisztémáknak. Szerette volna jobban dokumentálni a látottakat, ezért arra összpontosított, hogy megtanulja elmesélni ezeket a történeteket, és víz alatti kameraman és fotós képzést szerzett.
Csapjunk a lecsóba
“Az igazat megvallva, a víz alatti és a felszíni munka teljesen más” – magyarázza Mads. “Az emberek azt hiszik, hogy csak bedobnak egy kamerát egy vízálló tokba, és már mehetnek is – de ez sokkal többről szól.
“A víz teljesen más közeg, mint a levegő, így a fény viselkedése is megváltozik. Az egyik dolog, amire gondolni kell, az a színváltozás: a fény különböző hullámhosszúságú részei gyorsabban elnyelődnek. Először a vörös színt veszíted el, aztán a sárgát, majd a zöldet, és végül marad a kék. Állítsd be a fehéregyensúlyt – néha szűrőkre és víz alatti lámpákra van szükséged. És minél mélyebbre mész, annál többet kell gondolnod ezekre a tényezőkre.
“A második dolog, amit figyelembe kell venned, az az, hogyan védheted a fényképezőgépedet. Be kell tenni egy vízálló tokba, de ez rengeteg előkészítő munkát is jelent. Ha a fényképezőgéped már benne van, erősebb felhajtóerővel bír majd a vízben, ezért készülj fel arra, hogy hogyan fog viselkedni a különböző körülmények között. És nem tudsz objektívet sem cserélni a merülés közben, így sokkal többet kell tervezned, mint a szárazföldön.
“Ezután gondolj magadra is” – teszi hozzá Mads. “A témától függően szükség lesz egy kis képzésre vagy gyakorlásra. Például búvárkodni vagy szabadmerülni fogsz? Olyan vizekbe mész, ahol vastag, úszásra alkalmas búvárruha szükséges? Lesznek áramlatok?”
Elsüllyedt költségek
Egyetlen természetfotós számára sem biztos, hogy olyan képekkel távozik, amilyeneket szeretett volna. Ha olyan helyszíneken dolgozol, mint Mads, meg kell békélned ezzel a ténnyel.
“Ha garantált sikereket akarsz, menj állatkertbe vagy akváriumba” – állítja Mads. “A világ összes tervezését és kutatását elvégezheted, több ezer kilométert utazhatsz, és kivihetsz egy hajót az összes felszereléssel, hogy lefotózz néhány vadon élő állatot – amelyek gyakran nem is fognak megjelenni. Ez többször történt velem, mint ahányszor meg tudom számolni.
“Az emberek különösen frusztrálónak találják a víz alatti fotózást, mert a fényképezőgép előkészítése több munkát igényel” – jegyzi meg.
“Pár fontos gyakorlati teendő a vízálló tok beállításához: először is meg kell győződni arról, hogy a kupola kívül-belül tiszta, nincs rajta por, karcolás vagy szőrszálak.
“Aztán ellenőrizni kell az O-gyűrűt – a tömítést, amely távol tartja a vizet -, meg kell győződni arról, hogy nincs benne homok vagy por. Gyakran a ház vákuumtömítését is elvégezzük.
“Ezután összeállítod a saját búvárfelszerelésedet, majd elindulsz a helyszínre – kocsival az óceánhoz, csónakkal vagy a tengerbe gázolva. És mindezek után előfordulhat, hogy ott várakozol a víz alatt, és a vadon élő állatok meg sem jelennek; vagy ha az állatok ott vannak, akkor nem azt csinálják, amit szeretnél.”
Amikor a feladatod egy szerencsejáték, elengedhetetlen, hogy a saját javadra állítsd az esélyeket. Mads tapasztalata szerint ez türelmet – és kérlelhetetlenséget – jelent.
“A legjobb dolog, amit itt pénzen lehet venni, az idő” – állítja. “És ennek nagy részében ugyanott fogsz ülni a víz alatt, és arra vársz, hogy valami beússzon eléd.
“Néha az emberek megpróbálják rákényszeríteni a vadon élő állatokat arra a viselkedésre, amit látni szeretnének, ami erkölcsileg nagyon helytelen. A türelem a vadvilág fotózásának kulcsa. Tisztában kell lenned azzal, hogy lehet nem sikerül a fotó – és hogy sokat kell várnod.”
Emlékezni arra, ami számít
Miután annyi időt és pénzt fektettek egy adott kép elkészítésébe, amikor végre bekövetkezik a várva várt pillanat, Mads az érzelmek összetett hullámzását írja le.
“Pánikba esek. Olyan ütemben pusztítjuk a világot, hogy néhány dolgot egyre ritkábban lehet látni. Aggódom, hogy talán ez lesz az utolsó vagy az egyetlen alkalom, amikor láthatom, és az egyetlen esélyem, hogy lefényképezzem” – állítja. “Ugyanakkor azt is gondolom, hogy mindig lesz még egy esély, hogy valami hasonlóan különlegeset és varázslatosat lássak.”
Miközben Mads megérti, milyen érzés szenvedni egy történetért, arra kéri természetfotós társait, hogy soha ne tapossák el a természetet egy képért.
“Néha az emberek olyan nagy hangsúlyt fektetnek a fotó elkészítésére, hogy már nem a vadvilág tiszteletben tartását helyezik előtérbe. Ilyenkor válik ez egy veszélyes hajszává.”
A dokumentumfilmek világában Mads rájött, hogy ha a létfontosságú fotó nem jön össze, akkor ideje alkalmazkodni és új narratívát találni.
“Ha van valami, amit megtanultam a vadvilág és a természetvédelem fotósaként – különösen az elmúlt egy évben, amikor az Oceanographic magazin rezidens mesélőjeként dolgoztam -, akkor az az, hogy változtassak az elvárásaimon” – magyarázza.
“Korábban hosszú időt töltöttem helyeken, ami lehetőséget adott arra, hogy pontosan azt kapjam, amit akartam. Mostanában azonban sokkal rövidebb időablakok álltak rendelkezésemre a fotózáshoz, és sokszor nem is sikerült – így át kellett dolgoznom a történetet.”
A legjobb víz alatti fotófelszerelés
A szárazföldi vadfotózással ellentétben – ahol a hosszú gyújtótávolságok uralkodnak – a tenger alatt kevéssé van szükség teleobjektívekre.
“A víz alatti munka során az első számú dolog, hogy közel kerüljünk a témához” – jegyzi meg Mads. “Minél több víz van a téma és az objektív között, annál több kék lesz a képen – és ettől a kép kevésbé lesz részletes.
“Általában, amikor a tengeri megafaunával dolgozom – amit a legtöbbször fotózok -, akkor egy széles látószögű zoom objektívvel dolgozom, viszonylag kis F-értékkel, ami általában F2,8-as rekeszérték.
“Ez azt jelenti, hogy nagyon közel tudok kerülni az állathoz, és tiszta, részletes, sok színnel és élettel teli képet készíthetek, miközben az állat teljes teste megjelenik a képen. Szeretek ezzel egy kicsit többet játszani, ezért gyakran zoomolok, és részletesebb közeli felvételeket készítek. Víz alatt is szívesen használok 50 mm-es objektívet.“
A fényképezőgépek esetében az egyetlen korlátozó tényező az, hogy olyan tokokat találj, amelyek illeszkednek az általad preferált vázhoz, ami azt jelenti, hogy attól függően kell választanod, hogy a képek mely aspektusát szeretnéd előtérbe helyezni.
“Néhány évvel ezelőtt a FUJIFILM GFX Challenge Grant nyertese voltam” – emlékszik vissza Mads. “Ezt követően használhattam a FUJIFILM GFX100S-t. A részletgazdagság egyszerűen elképesztő. Ez egy 102 megapixeles szenzor, így ezek a legőrültebb víz alatti fotók, amiket valaha készítettem.”
Az üzenet
Ahhoz képest, hogy életét a természet kutatásának és védelmének szentelte, Mads a vizuális történetmesélést tartja az egyik legfontosabb eszköznek, hogy a nyilvánosságot a természetvédelmi erőfeszítések mögé állítsa.
“Azt véded, amit szeretsz, de azt szereted, amit ismersz” – állítja. “Óriási kommunikációs probléma áll fenn az óceánjainkkal szemben. Sokan nem tudják, hogy milyen gyönyörűek, vagy hogy miért kellene védeni őket.
“Nem értik, hogy mennyire fontos az óceán az emberi élet fenntartásában – és hogy milyen problémákkal kell szembenéznie. Vizuális lények vagyunk, akik a közösségi média – fotók és videók – világában élünk. Ha bármilyen módon rá tudom venni az embereket, hogy törődjenek és cselekedjenek, akkor fotósként ez a küldetésem.”
A képkészítőknek, akik csatlakozni szeretnének Madshez, hogy fotóikkal segítsék az óceán megóvását, a következőket mondja.
“Ha víz alatti fotózással szeretnél kezdeni, akkor mielőtt még betennéd a lábad az óceánba: kutass. Kutassátok az élővilágot és azt, hogyan működik a fényképezőgépetek. Gyakorold a fotózást a szárazföldön, és előbb tanulj meg jó búvárrá válni.
“Ha már mindent megtettél a szárazföldön a felkészülés érdekében, és bemész a vízbe, készülj fel a kudarcokra is – ez a játék része. Tanulj meg kudarcot vallani, és élvezd a kudarcot, a gyakorlást és a szórakozást. A fotózás alapvetően erről szól.”
